Sziasztok!
Elég régen jelentem már meg újabb tartalommal. Ennek nemes egyszerű az oka. Sokat kellett gondolkodnom. Vannak olyan történések az életemben, amiket első körben úgy gondoltam jól el fogom zárni magamban és még csak a környékére sem nézek. De aztán az események csak változnak és mind arra felé tendáltak, hogy eddig és nem tovább.
Elvonultam hát egy időre, hogy végigrágjam magamban a dolgot és arra az elhatározásra jutottam, hogy ki fogom magamból írni. Ennek több oka is van. Egy: nyomja a lelkemet. Kettő: szeretném, ha mások is tanulnának ebből az esetből, pláne, ha olyan lelkületűek, mint én.
A történet lényegi része már elég régen kezdődött. Mintegy másfél éve. Akkoriban szükségem volt egy fellépéshez plusz egy főre. Nagy nehézségek árán az egyik ismerősömnek sikerült megfűznie a kolléganőjét, hogy segítsen nekem. Eredetileg csak egy fellépésről volt szó. Név nélküli maradásért nevezzük őt (jogosan!) a P.K. -nak. Szóval a P.K.-ja jött, látott, riszált és zabálták a nézők. Így közös megegyezéssel maradt is.
Pár hónappal később jött még egy új tag. Itt még semmi extrém nem volt érezhető a későbbiekben bekövetkezendő viselkedésről. Mindannyian jól elvoltunk egymás mellett és persze egymás társaságában is. Aztán ebből jött az a korszak, mikor minden nap csak az italozás számított jószerével. Ha kellett, ha nem, mindig leültünk inni, hol egy pohárkával, hol többel. Meg kell mondanom, sokszor volt olyan, hogy ez az egész jól is esett.
Közben új taggal bővültünk. De ez még mindig nem változtatott semmin se. Én munka után abszolút ráértem, Nem volt párkapcsolatom, a P.K.-nak, pedig a kedvese külhonban dolgozik és hetente, vagy csak két hetente tud hazautazni. Így a programolás nem okozott különösebb gondot egyikünknek se. Sokat segítettünk egymásnak. Én leginkább abban tudtam neki segíteni, hogy a bevásárlást hazaszállítottam vele együtt. Ő pedig kisebb dolgokkal, mint vitrázsos függöny a két ablak közé (retró "fehér") meg például kisegített egy porszívóval is. De aztán eljött az a nap, amikor én is rátaláltam arra, akire már évek óta vártam.
Hiába hallgattam a barátaimtól, hogy ennek a P.K.-val folytatott dolognak nem lesz túl jó vége, mert, hogy csak addig kellek én az ő környezetébe, ameddig neki az a hasznára válik. Még mindig nem hittem nekik. Pedig a párom is ugyanezen az elven volt. Mivel nekem is lett párkapcsolatom, úgy gondoltam, hogy egy kicsit több időt szeretnék vele tölteni, ha már annyi év kimaradt az életemből. A próbákon mindig beharangozott újabb bulikat sorra mondtam le, mert azok ütköztek a munkámmal. Mindennek ellenére a P.K.-tól egy idő után azt hallgattam, hogy "Minek mondom neked, hiszen úgysem érsz ránk és tudjuk, nászutakra mész..." Na tényleg így gondolkodik egy igazi barát, ugye? Amúgy meg, mikor nekem volt szabadidőm, akkor ő dolgozott... Így tényleg nehéz valamit is összeegyeztetni. Időközben már a - most már csak idézőjelesnek nevezett - "barátságunk" elmúlt egy éves is.
Aztán jött a nagy krach! Épp egy nagyon fontos előadásra készültünk. Az év végi legnagyobbra. Volt még vissza addig körülbelül négy próbánk, amikor is ő és az őt követő táncos úgy döntöttek, hogy csinálnának egy fellépést P.K-ját követő táncos anyukájának a szórakozóhelyén. Ez volt egy szerdai nap, amikor is a fellépés utánra terveztek még a közeli Megye Jogú Városban egy kis házibulit, ahol ugyanezt a produkciót bemutatnák. Ezt tudtam, de sajnos más jellegű elfoglaltságom miatt nem tudtam velük menni. Időben tudtam ezt a szerdai fellépést és még segítettem is nekik, mert ugye mégis csak a csoport nevét viszik.
Másnap este (csütörtök) szembesülök a legnépszerűbb közösségi oldalon a belső csoportunkban egy kiírásról, melyet a P.K.-ja tett ki, miszerint: "Ha pénteken a XXX-ben jó lesz a közönség, ott is fellépünk...természetesen a halloween-es koreo-val.. :D Kérek reagálásokat..."
Óóó, nem is tudtam, hogy időközben jött egy felkérés, és hogy engem, mint a csoport vezetőjét ez ügyben bárki is megkereste. A pumpa fel is ment bennem. Már ekkor elhatároztam, hogy ebből egy komolyabb elbeszélgetés lesz a következő próbánkon. Közben a P.K-ját követő táncos reagálta is, hogy már bizony, ő készen áll a zombulásra. Na, kiváncsi voltam, hogy lesznek-e még mások is, akik egy olyan fellépésre fognak reagálni, ami nem hivatalos, hiszen nem én teszem közzé. De a P.K.-ja megelőzött mindenkit a következő hozzászólásával, melyben meg is jelölt: " Kérem leírni, hogy ki jön és ki nem... Elsősorban Győző Tibay!!!"
Tessék??? Engem kérnek számon??? Hát itt mégis mi történt? Valaki kinevezte magát vezetőnek? Vagy mi a csoda? Na, itt a gyógyszerem gurulni kezdett. Szerencsére ott voltak velem a barátok és persze a párom is, és nem engedtek egyetlen reagálást se úgy elküldeni, hogy azt ne olvastam volna fel előre nekik, mert senki nem akarta, hogy valami bántót is írjak neki. Persze ezt én sem szerettem volna, tekintettel a barátságunkra, de a szakmai döntéseket akkor is én hozom, mint, ahogyan eddig is. Ezt finoman tudtára is adtam a P.K.-nak. És megértés vagy bármi hasonló helyett kitaláljátok, hogy mi lett a reakció? Támadás. Undorító módon és persze a magánéletet és barátságot összekeverve a szakmaisággal. De, hogy jobban megértsétek, álljon itt egy kisebb részlet minden magyarázkodás nélkül, persze a megfelelő helyeken kommentelem is a jobb megérhetőség kedvéért:
" Én: Tudtommal a csoport vezetoje en vagyok, es ha van fellepesi felkeres, akkor azt en szoktam rendezni. De engem senki nem keresett meg pl. a holnappal kapcsolatban. Vagyis, akkor holnap nem a Performance Dance Show lep fel, hanem egy magan szervezodes vagy egy uj tanccsoport.
P.K.: Jó,akkor beszéljünk... A Halloween-ről tudtál...az egyikről mindenképpen,de igazából mind a kettőről....(<--Ez igaz is, ez az amit fentebb írtam, hogy még segítettem is nekik!) És a pénteki,mint látod,most került ki...(Kinek? Mert nekem tényleg csak most! És nem is hivatalosan!!!) nem véletlenül írtam így ki.... tulajdonképpen megkérdezném,hogy Te,mint a csoport vezetője hányszor engedélyeznéd valakinek,hogy pusztán magánéleti romantikából - " Jaj,nem tudom,hova megyünk,mi lesz,meglepetés"- ne jöjjön fellépni....(pl. a Mecsekjánosi fellépés is egy ilyen volt, mikor P.K.-ja és a kedvese elmentek egy kicsit kettecskén és nélküle kellett megoldani a fellépést!) És mint ahogy a plakátból is kiderül,a P.D.S lépett fel (múlt idő! nem a szerda a lényeg!!! Hanem a péntek, amit ezen a csütörtök estén így közöltél!!!)...vagy ha te nme engedélyezed-mint a Csoport VEZETŐJE- nem léphetünk fel,csak más névvel??? Vagy akkor ez hogy is van???? ÉS még egy kérdés...augusztus 20 óta hol van a csoport vezetője????? Mert én nem látom...csak egy táncost,aki leszar mindent és mindenkit.....
Én: P.K.. Ha nem tetszik valami, akkor nem kotelezo ide jarni. Amugy meg meg egyszer leirom, hatha nem volt vilagos. Augusztus 20 ota nem volt hivatalos megkereses. Vagyis nem volt feszitett tempo. Mint mondtam mult heten, a kovetkezo hivatalos fellepes decemberben lesz. A XXX fellepesrol tudtam, nem is szoltam epp ezert semmit. A masik fellepes pedig abszolut magan jellegu volt, egy lakasban. Ergo, azt nem szamoljuk. A holnapirol pedig nem jott hivatalos felkeres. Vagyis MI, mint P.D.S. nem is lepunk fel. Az pedig, hogy te csak maganeleti romantikat feltetelezel mindig, az csakis azt jelentheti, hogy ilyenre vagysz, mert lehet az embernek mas jellegu dolga/munkaja is. Es ugy gondolom, hogy a maganeletet nem kell osszemosni a tancos karrierrel. Annak pedig abszolut nem vagyok ellene, hogy a tanccsoport tagjai barmikor barhol mashol is fellepjenek, de nem a mi nevunkben. Lehet nyugodtan mas csoporthoz is csatlkozni is, nem vagyok az ellen sem. Vagy lehet uj tanccsoportot alakitani.
P.K.: Ó,értem már.... Szóval átlépünk egy kis személyeskedésbe is??? (ki is kezdte? Idézem fentebbről még egyszer a P.K.-nak a mondatát: "Te,mint a csoport vezetője hányszor engedélyeznéd valakinek,hogy pusztán magánéleti romantikából ... ne jöjjön fellépni....") Az,hogy én mire vágyom,te már rég nem tudod..mint ahogy mást sem...és tulajdonképpen Te mondod mindig,hogy azért nem érsz rá,mert nászutakra mész...soha nem mondtad,hogy munka van..azt legalább megértenénk....(miért is mondanám, ha nem érdekelt és mindig azzal a mondattal léptél túl a dolgon, hogy: "Jajj, már megint nászutakra megy biztos, de ezt hagyjuk is". Kedves P.K.-ja, ha ezt te ennyivel lerendezted, akkor minek is kezdjek el bármit is mondani neked???) Akkor pénteken,ha fellépünk a XXX-ben,ami ugyan nem hivatalos fellépés-nem úgy,mint a szerdai(vagy téged kell az ominózus személynek fekhívnia, hogy lehet-e,mással nem lehet egyeztetni a csoportból???) -akkor kit kell bejelenteni???? Mert csak TE nem leszel ott... A második bejegyzésed pedig magas labda???? Te vagy a VEZETŐ, rúgj ki....ha neked nem tetszik vmi...rúgj ki,csak mert Én legalább megmondom a frankót...(A frankót??? Messze volt ez a frankótól, csak szólok... egyszerűen megpróbálsz engem támadva kibújni a dolgok alól úgy, hogy abból - mint mártír - te kerülj ki "győztesen").."Es ugy gondolom, hogy a maganeletet nem kell osszemosni a tancos karrierrel" ez pedig egy igen jó mondatod volt....érted is???? Mert ez mostanság csak Rád vonatkozik.....
Én: A szemelyeskedest nem en kezdtem, hanem te. Amugy meg soha nem a tancossal egyeztetnek, hanem a csoport vezetovel. De latom, tenyleg magasra ment a labda, mert a lenyeget nem latod. Ha nem erzed magad jol ebben a legkorben, akkor nem kell jonni, mar mondtam. De ugy latszik abszolut nem ismersz, hiszen senkit nem rugok ki azert, mert van velemenye es azt a maga modjan talalja. Azt neked kell eldontened, hogy mit akarsz. Vezeto lenni, vagy beallni tancolni. Reszemrol itt a szocsata lezarva.!"
Az ezt követő próbán megjelent mindenki. Mivel én a szócsatázást lezártnak tekintettem, így nem is foglalkoztam mással, mint, hogy nekilássunk elkészülni a decemberi fellépés koreográfiájával. Ennek ellenére P.K. és az őt követő táncos mást gondolt. Ülve maradtak és nem szóltak semmit se. Majd, mikor rákérdeztem, hogy táncolunk-e, erre az volt a válasz, hogy gondoltuk megbeszéljük. Hát jó, beszéljük meg... Bár, úgy gondoltam akkor is és most is, hogy ezen nincs mit megbeszélni, de legyen.
Egy jó óra ment el azzal, hogy a P.K.-ja a szerdát hajtogatta mindenki nevében és nem az ominózus pénteki XXX-es fellépésről beszélt volna. Leragadt a szerdánál.... Na, mindegy. Több, mint egy órai "megbeszélést" követően felállt és csak annyit mondott: "Köszönöm." Erre én csak annyit kérdeztem, hogy: "A beszélgetést?" Mire ő: "Nem. A táncot." Felhúzta a kabátját és már ment is ki, őt pedig csak egy ember kísérte.
Összesen hárman maradtunk. Ledöbbentett az intelligencia hiánya, pedig még diplomája is van.... lehet, hogy az vette el az IQ-ját... nem tudom. Mindenesetre ott maradtunk úgy hárman, hogy három hét múlva fellépésünk volt. Összeszedtem magam és telefonhoz nyúltam. Két számot hívtam és mind a két számról pozitív visszajelzést kaptam.
Az ezt követő első próbán kiderült minden ott maradt számára, hogy akikkel én már régen dolgoztam nagyon örülnek annak, hogy újra velem dolgozhatnak. Ez úton is szeretném nekik még egyszer megköszönni azt, hogy azonnal a segítségemre voltak.
Három hét múlva el is érkezett a fellépésünk ideje. A csapat jobb volt, mint valaha bármikor is. Sőőőt! Lesz folytatás is! :)
Na, de csak, hogy még egy kis gondolat erejéig térjünk vissza ama bizonyos P.K.-hoz. A múlt héten volt dolgom a P.K. munkahelyén. Ott is töltöttem vagy másfél órát, az biztos. Engem arra tanítottak a szüleim, hogy köszönni illik, ha bemegyek valahová. Nos, én köszöntem is, de válasz nem is jött tőle. Mindenki másnak adott a jó isten annyi intelligenciát, hogy vissza tud köszönni. És a másfél óra eltelte után, mikor távoztam akkor ismét (csak most még hangosabban) köszöntem, amire nekem nem jött válasz, csak annak, aki velem együtt távozott onnan.
DE! A lényeg csak ez után érkezik. Este jön egy üzenet a fentebb már említett népszerű közösségi portálon, hogy: "Szia! Van néhány dolog,amit visszakérnék,ha nem túl nagy probléma.Ezekről én mondtam, hogy ha szükségem lenne rájuk,akkor visszakérném....Nos,ezek lennének azok: xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx. Ha találsz még olyan dolgot,amit nem ajándékba adtam,akkor az is. ... Ha a hétvégén valamikor neked megfelel,és addig össze tudod szedni,akkor el is mennénk érte. Előre is köszi,szólj,hogy mikor mehetünk."
Nos, ott voltam vagy másfél órát a munkahelyén, ahol köszönni sem tudott, nem hogy annyit mondani, hogy figyu, szükségem lenne ezekre a dolgokra. De nem. Erre nem volt már képes. Akkor jó. Amúgy is már a cuccainak a nagy részét kerülgettem, mert az átrendezett lakásban igencsak ócskának tűntek. De nem is ez a lényeg. Akkor viszont tényleg nagyon jó hasznát vettem. Hát jó, neki is láttam mindjárt (fél 10-kor) összeszedni a cuccát. Fel is kerestem a munkahely egyik tulajdonosát, és el is kértem tőle a kulcsot, hogy a P.K.-nak a cuccát valahová le tudjam neki tenni, úgy, hogy az épségben kerüljön hozzá és nehogy elvesszen, vagy valami történjen vele. El is vittük a párommal, le is tettük a munkahelyén. Hazaérve csak annyi választ tudtam írni neki, hogy : Szia! A csomag leszállítva." Az ő stílusát felvéve akartam neki jelezni, hogy én is tudok kedves lenni és nem akarom, hogy mindazok után amit akkor tett és mondott majd utána nem is tud már az embernek köszönni, nehogy még nekem keljen beengednem a párommal közös lakásba és ott jópofizni.
Erre pedig még kedvesebb levelet kaptam tőle:
"Köszönöm szépen, hogy a megbeszéltekhez ragaszkodva sikerült ezt megoldani. Valamint szintén köszönöm a kedves levelet,melyben leírtad,hogy mennyire örülsz és milyen kedves vagyok, hogy használhattad ezeket a dolgokat.... Továbbiakban sok szerencsét!! Szia"
Remélem a tanulságot mindenkinek sikerült leszűrnie a fentebbi kis történetből, melyet az élet írt és melyben a főszerepet a P.K. alakította. Sajnálom, hogy a magánéletet összemosta egy szakmai oldallal és nem tud azon túllépni.
Mindennek ellenére annyira bennem volt a tüske, hogy ezt formába kellett öntenem. És, hogy miért pont itt tettem ezt? Két okból. Egy: Mert ez az én blogom, ahol nyíltan leírhatom a dolgaimat, gondolataimat, véleményemet. Kettő: Mert szeretném, ha mások is tanulnának az ő esetéből és soha nem esnének bele hasonló csapdába.
Utolsó kommentek